Túl a cigányzenén és a vérszegény megemlékezéseken

Ahogy a születésnapi tortánkat sem szívesen esszük meg egyedül, és anyák napján sem egymást köszöntik fel az anyukák, a roma nap sem lehet az igazi, ha csak cigányok ünneplik meg. Ráadásul a romák sokszínűségét is elég nehéz közelebb hozni akár romákhoz akár nem romákhoz, ha csak hivatalos megemlékezésekre és a pozitív sztereotípiákat megerősítő autentikus roma koncertekre kerítünk sort. A tegnapi roma nap Budapesten és az ország több pontján végre izgalmas, sokszínű programmal várta a legkülönbözőbb embereket.

Bármilyen kisebbség megértéséhez, megismeréséhez, illetve a kisebbség tagjainak egészséges identitásához elengedhetetlen, hogy az érintettek ne csak magukat ünnepeljék, tartsák fontosnak, hogy a legkézenfekvőbb pozitív sztereotípiákon túl tudjon mutatni a megmutatkozásuk, és hogy minél több módon és eszközzel be tudjanak vonni embereket. A cigányság sem azonosítható a méltán híres cigány zenével, és az értékeinek széleskörű megmutatására nem lehetnek alkalmasak olyan hivatalos megemlékezések, melyek csupán néhány száz, jó esetben ezer ember számára érdekesek. Ha azonban lehetőséget teremtünk a valódi találkozásra, ha találok a másikban valamit, ami szimpatikus, már nyert ügyünk lehet. Ahogy a Roma Sajtóközpont tegnapi Arany Pánt díjátadóján fogalmazott Setét Jenő a lényeg, hogy pozitívan tudjak azonosulni a másikkal, hogy felismerjem benne – akár romaként, akár nem romaként – hogy van közöttünk hasonlóság, hogy akár én is lehetnék az, aki te vagy.

Az események széles palettáján mindenki találhatott magának izgalmas programot. Zenei téren a hagyományos cigány zene mellett a Telepen a roma hiphoppal ismerkedhettek meg az érdeklődők, míg a Blaha Lujza téri aluljáróban roma előadók nem cigányzenei muzsikáit keverte Infragandhi. A képzőművészet és divat iránt érdeklődők a Romani Design divatbemutatóját, illetve roma festők a Design Terminálra vetített képeit nézhették meg. A film kedvelői számos vetítés közül választhattak, míg aki csak sétálni szeretett volna, az az Uccu nyolckeres túráján vehetett részt, felismerve, hogy mennyi közös pontja van az itt élő romák és nem romák múltjában és jelenében egyaránt. Aki megéhezett több étteremben ehetett roma specialitásokat, míg a fiatalok utcafocin és boxon keresztül kerülhettek közelebb egymáshoz, és ismerhettek meg cigány sportolókat.

^{Utcafoci (forrás: Roma Sajtóközpont)}

Ráadásul nem csak zárt helyszíneken, hanem az utcán is zajlottak programok azokat is elérve, akiknek eszükbe sem jutott, hogy részt szeretnének venni a roma napi eseményeken. A Rákóczi téri foci, a festmények kivetítése, a Blaha aluljáró zenéje, vagy éppen a villamosmegállókban szóló megemlékezések számtalan emberhez eljutottak. Ugyanakkor ezek a programok nem voltak tolakodóak, viszont közülük számos kifejezetten személyes volt. Az egyik talán legegyszerűbb, és mégis legszemélyesebb Bangó Roland, a CFCF munkatársának akciója volt, aki a Kálvin téren bekötött szemmel várta a járókelőket. Mellette tábla hirdette, hogy ő roma, akit sokan bűnözőnek tartanak. Ő megbízik a másikban, ha az is megbízik benne, ölelje meg őt bizalma jeléül. Az eredmény itt látható:

Ahhoz, hogy a romák és nem romák egyaránt úgy gondolják, a cigányok értékes tagjai a társadalomnak, hogy lehet valaki egyszerre roma és magyar, és hogy a származására mindenki büszke lehet, és emiatt nem kell a másikat rosszabbnak tartania, fontos, hogy találjunk olyan példákat, akik nekünk magyaroknak és romáknak egyaránt fontos, szerethető és követendő emberek. Az Aranypánt díjra olyan romákat jelöltek, akik mindennapi munkájukkal vívtak ki elismerést a környezetükben. Fontos kitétel volt, hogy a jelöltek ne roma ügyben dolgozzanak – ezáltal is aláhúzva, hogy fontosak a közös ügyeink. Továbbá az is szimpatikus volt a jelöltek sorában, hogy nem a roma elit hírességeivel, kiemelten sikeres emberekkel találkozhattunk újra, hanem olyan „hétköznapi hősökkel”, akikben tényleg sokan magukra ismerhettek, és akik olyan életutakat jártak be, ami valóban követhető példát adhatnak számos roma és nem roma társunknak. Az egyetlen szépséghiba talán az volt, hogy a jelölteket és a netes szavazás alapján díjazott Horváth József kutatóbiológust nem láthattuk a színpadon, csupán annak előterében vehették át emléklapjaikat és a díjat. Ugyanakkor reméljük, hogy a díj hagyománnyá tud válni, és a jövőben egyre több, roma elittől távoli, hétköznapi hős is felléphet a színpadra és mikrofont ragadhat ezen a napon – no, és persze az év többi napján is.

^{Horváth József - Aranypánt díjátadón (forrás: Roma Sajtóközpont, fotó: Farkas András)}