Transzplantáció és rehabilitáció Norvégiában

A norvégiai tanulmányúton a Transzplantációs Alapítvány képviseletében vettem részt. Két transzplantációs ismeretterjesztő és rehabilitációs szervezettel találkoztam, a Norvég Transzplantációs Alapítvánnyal és a Vesebetegek és Vesetranszplantáltak Szövetségével. A Norvég Transzplantációs Alapítvány feladata a transzplantációval kapcsolatos ismeretterjesztés. Központjuk Oslo kikötőjében van, irodájuk a tengerre néz. Troels Mathisen, a szervezet kommunikációs igazgatója elmondta, hogy a társadalmi felvilágosító tevékenységüket teljes egészében az állam finanszírozza, bár mostanában már elfogadnak magánszemélyektől és cégektől is adományokat.

Az iskolai tanterv részeként a biológiakönyvekből tanulnak a gyerekek a transzplantációról, de az alapítvány is tart felvilágosító előadásokat. A donorkártya pedig minden orvosi rendelőben megtalálható: mindenkinek elég a legközelebbi rokonával tudatni, hogy halála esetén felajánlja-e a szerveit szervátültetésre.

A nagy tévécsatornák karácsony és újév között nem sugároznak kereskedelmi témájú reklámokat, ilyenkor a társadalmi célú hirdetéseké a terep, a reklámidő pedig ingyenes.

A szervátültetés terén is látszik a skandináv megközelítés: igyekeznek a tabukat feloldani, és már gyermekkorban elkezdeni a felvilágosítást. Különösen tetszett az a webes animációs felület, ahol két történetet mutatnak be gyerekszemszögből. Egyikben a szülő, másikban a testvér válik szervátültetetté. A történeteket mesefüzet és színező formában is kiadták.

Második találkozómon a Vesebetegek és Vesetranszplantáltak Szövetségének alelnöke, Lars Skar mutatta be a szervezet tevékenységét. Együttműködnek a Norvég Transzplantációs Alapítvánnyal és a más szervekkel (szív, tüdő, máj) kapcsolatos transzplantációs szervezetekkel is. Nyaranta egyhetes gyerektábort szerveznek, ahol a vese-, szív-, máj- és tüdőtranszplantált gyerekek együtt üdülnek.

A számok

A hatmilliós Norvégiában évente kb. 400 szervátültetést végeznek, és az élődonoros szervátültetések aránya 10-20% között ingadozik – tehát az elvégzett műtétek száma és az élődonoros átültetések aránya hasonló a magyarországi helyzethez, ha a népességszám közötti különbséget figyelembe vesszük. (Magyarországon a szervátültetések száma kb. 600 évente, és az élődonoros átültetések aránya is hasonló.) A szervátültetéseket az ország egyetlen transzplantációs központjában, Oslóban végzik.

Ami nagyon más, mint itthon

A norvég szervezetek azzal foglalkoznak, ami a szakmai feladatuk: ismeretterjesztő, kommunikációs és rehabilitációs programok kidolgozásával és megvalósításával. A szükséges források biztosítása nem tartozik a feladataik közé; az adományokat örömmel fogadják, de fennmaradásuk nem ettől függ. Ennek ellenére utaltak arra, hogy Norvégiában is vita tárgya, hogy a társadalmi ellátórendszernek hatékonyabban kellene működnie. Különös példa, hogy a (többnyire jobb eredménnyel bíró) élődonoros szervátültetések aránya részben anyagi megfontolásból nem emelkedik, mivel a szervdonorok rendszeres, élethosszig tartó éves szűrővizsgálatainak magas a költsége.

Akikkel beszélgettem, azok elégedettek voltak az egészségügyi és szociális támogatási rendszerrel, és afelé hajlottak, hogy nagy árat fizetne a társadalom, ha a költséghatékonyságra való törekvés túlzottan előtérbe kerülne. A norvég egészségügyi és családtámogatási rendszer jelenleg megbízhatóan működik, az állampolgárok bíznak egymásban és az intézményekben, a betegséggel küzdőket nem hagyják magukra – és ezt a bizalmat nem érdemes kockára tenni.

A bejegyzés szerzője: Barta Andrea (Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért)