Túlélőshow a borsodi vadonban
Miközben a televíziós műsorok számos olyan egzotikus helyszínen folyó játékkal kápráztatják el a nézőket, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az élet valós kihívásaival, a Szociopoly színházi társasjátékban a mélyszegénységben élők helyzetével, kihívásaival, döntési helyzeteivel szembesülhetünk. Ahhoz ugyanis nem szükséges délamerikai őserdőkig mennünk, hogy olyan kegyetlen élethelyzetekben próbálhassuk ki magunkat – legalábbis egy játék erejéig – amelyekről többnyire lövésünk sincsen.
A mélyszegénységben élők ügyeiben sokszor ugyanúgy szakértőnek érezzük magunkat, mint a gyereknevelés dolgában – így a kismamákhoz hasonlóan a szegények számára is szinte mindenkinek vannak tuti tippjei: A legfontosabb, hogy fizesd be a számláidat! Egy nagy bevásárlással hónap elején sokat lehet spórolni! A gyerekek oktatása, ruháztatása a legfontosabb! Már csak az a kérdés, hogy a számos remek ötlet közül mit fogadjanak meg az érintettek, amikor minderre nincs elég pénzük. A GYERE és a Mentőcsónak színházi társasjátékában nézőként mi magunk élhetünk végig egy hónapot, hozhatunk döntéseket, és kipróbálhatjuk, hogy mi lehet az a stratégia, amelyet követve a szegényeknek illene tisztességesen megélniük.
A táblajáték alapján készült színházi interaktív játék egy észak-magyarországi kistelepülésre röpít el minket. Itt nincsen munkalehetőség – csupán közmunka, illetve alkalmi. Közmunkásnak lenni persze kiváltság – amiről a polgármester dönt, akárcsak bizonyos segélyekről. Ezért ugyanúgy fontos vele jóban lenni, mint a helyi egyetlen kisboltossal, vagy az uzsorással, aki bármikor szívesen kölcsönad 100%-os kamatra. A nézők négy család tagjaiként vesznek részt a játékban, és lépten-nyomon szorult helyzetekbe kerülnek, és választhatnak rossz, és még rosszabb közül. Ha nagy ritkán alkalmi munkához jutnak, leadózzák-e keresetük felét, vagy inkább kockáztatják a lebukást, vagy azt, hogy a főnök mégsem fizeti ki őket? Feketén akár heti kemény 20 ezer Ft-ot is meg tudnak keresni napi 10-12 órás munkával. Vesznek-e kevéske pénzükből tápszert a kisbabájuknak – vagy felvállalják a kockázatot, hogy a baba nem megfelelő ellátása miatt elveszik tőlük a gyereküket? Néha persze lehetőségek is felcsillannak – pl.: találnak valamit az utcán, amit el tudnak adni – de a legtöbbször csak váratlan kiadásokkal szembesülnek. A játékosok előbb-utóbb belátják, hogy hosszú távra nem tudnak tervezni, hogy hó elején nem lehetséges mindent befizetni, hogy a jogszerű megoldások mentén végképp felkopna az álluk, és hogy kilátástalan helyzetükben még a szerencsejátékozás is logikus döntésnek tűnhet.
Közmunkás mellény csak egy játékosnak jut
A színdarabban megjelenő karaktereket – polgármester, vállalkozó, kocsmárosné, postáskisasszony, tanár, védőnő, túlélésért küzdő cigány srác – mindössze három színész (Hay Anna, Jaskó Bálint és a darab írója, rendezője: Fábián Gábor) alakítják. A játékot Bass László szociológus vezeti, aki az egyes helyzetek, döntések után rendszerint röviden összefoglalja, a felvetett problémával kapcsolatos társadalmi tényeket. Így például megtudhatjuk, hogy a helyi uzsorást feljelentő szereplő bukása nem ritka eset. Ugyanis az elmúlt négy évben, amióta az uzsorát tiltja a törvény, 800 uzsorásra vonatkozó feljelentésből csupán 30-40 jutott el a bírósági szakaszba, hiszen a függőségi viszonyban lévő lakosok, feljelentők általában arra kényszerültek, hogy visszavonják a feljelentésüket. Tehát a feudális viszonyokra emlékeztető hierarchia, ahol a szegények csak pórul járhatnak, míg a polgármesterek, boltosok és uzsorások gátlástalanul kiszipolyozhatják őket – aligha változhat meg egykönnyen.
A nézők, akik a játék során aktív résztvevőkként, egy-egy család tagjaiként hozhatnak döntéseket, nem csak azt tapasztalják meg saját bőrükön, hogy milyen a túlélésért folytatott küzdelem, ahol soha nem érezhetik biztonságban magukat, és ahol lehetetlen olyan életet élni, ami maradéktalanul tisztességes és a gyermekek fejlődési szükségleteinek megfelelő. A nézőnek azt is be kell látnia, hogy a mélyszegénységben élők nyomorúságának igenis vannak felelősei. Azonban az érintettek hibáztatása helyett a helyi hatalmasságok felelősségének számon kérése, és a települések érdemi fejlesztése lehet csak megoldás.
Az uzsorás mindig "szívesen" segít!
A megrázó témákat, helyzeteket humorral oldják az előadók. Az egyik szerepből másikba ugró színészek minden szereplőt komikus módon formálnak meg. Mivel a kifigurázás alól a polgármestertől a cigány srácig senki sem kivétel, ezért a stílus kapcsán nem érezhető visszásság. A humor pedig nélkülözhetetlen, hiszen így a nézők két súlyos döntés között nevetni is tudnak. A színdarab és a játék ugyanis sötét képet vázol a valóságról, amit humor nélkül talán nem is tudnánk befogadni és megemészteni.
Eddig közel 80 előadás valósult meg országszerte. A Szociopolyt a Mentőcsónakon kívül már a Miskolci Nemzeti Színház és egy nyíregyházi formáció is játssza. A további előadások időpontjai itt >>> és itt >>> érhetőek el.