Nők a kamera mögött
Bár a civil szervezetek jelentős része újszerűen s eredményesen foglalkozik fontos társadalmi problémákkal, ugyanakkor mindezt gyakran nem tudják megfelelően kommunikálni. Erre a jelenségre figyelt fel a Palantír Film Alapítvány, amely 10 hónapos vizuális kommunikációs képzés révén nyújtott női érdekérvényesítő szervezeteknek új ismereteket, egyszerű technikákat. A programról készült dokumentumfilm nyilvános bemutatója június 2-án lesz.
A képzést Komlósi Orsolya és Lakos Nóra vezették. A szervezetek képviselői először bemutatkoztak, s megismerkedtek egymással. Miközben képi-filmes alapokról kaptak ismereteket, közösen gondolkodtak, ötleteltek, így a program egyfajta hálózat építést is eredményezett.
Ismerkedés a képzés elején
„Ne legyen tabu téma az értelmi fogyatékosok ügye, a romák ügye, a szexualitás, hanem ezeket normálisan mind emberi módra meg tudjuk egymással beszélni.” (Komlósi Orsolya)
Manapság már egy mobiltelefonnal is remek képeket s videókat készíthetünk. Azaz tömérdek formára van lehetőségünk az aktuális projektünk, vagy akár bizonyos társadalmi problémák, kérdések kommunikációjára. A figyelemfelkeltéshez adott rengeteg, egyszerűen használható applikáció is, persze csak ha tudunk róluk. A képzés ezeket is megismertette a résztvevőkkel.
Fontos üzenete volt a civilek felé a képzőknek, hogy a sok lehetőségen túl, amit a mai technikai fejlettség ad, bonyolultabb, szakmai tudást igénylő vizuális projektekbe ne kezdjenek bele szakmai tudással rendelkező munkatárs nélkül. S rámutattak olyan lehetőségekre, melyeknek köszönhetően akár bevonhatnak reklámcégeket, amik szívesen szánnak időt társadalmilag fontos problémák filmre vitelére. A Színház és Filmművészeti Egyetem filmes hallgatói szintén motiválhatóak lehetnek egy-egy fontos ügy érdekében.
A projekt része volt a Vizuális Pitch rendezvény, ahol a szervezetek nyilvánosság előtt három percben, vizuális eszközökkel mutatták be tevékenységüket. A képzés korábban lehetőséget adott ennek gyakorlására, olyan kérdéseket járva körül, mint: hogy add el az ötletedet, vagy milyen eszközökkel tudsz meggyőzni egy lehetséges támogatót. A rendezvényen lehetőséget kaptak a médiában való megjelenésre, a helyzet megtapasztalására, a még tudatosabb képviselet megélésére. Ez az esemény egyfajta szimbolikus lezárását is adta a képzésnek, ahol az egyes szervezetek munkáját is megismerhettük.
Vizuális Pitch a Magnet Házban
Többek között érdemes megemlíteni a Születésház Egyesületet, amely célja a méltóságos szülés lehetőségének kiterjesztése. Talán nem is gondolnánk, hogy vannak kórházak, vannak orvosok, akik akkor sem teszik le etnikai előítéleteiket, miközben a szülésen kísérnek végig valakit. Így sok esetben a negatív megkülönböztetés még ebben a kiszolgáltatott helyzetben is megmutatkozik. Másrészt a szülés tabu, a születéssel kapcsolatos dolgokról csak szentségként lehet beszélni, holott mindehhez a fájdalom, a vér, a megküzdés és az információhiány is hozzátartozik. A Születésház Egyesület ezért hozta létre az EMMA vonalat, ami egy anonim segélyvonal várandósság, szülés, gyermekágy témákban. Bodrogi Bea képviselte az egyesületet a workshopokon, elmondása szerint a képzés szélesítette látókörét média és civil szervezetek témájában, s kapcsolatépítés szempontjából is hasznos volt.
A Születésház Egyesület – hamarosan EMMA Egyesület névre vált – szpotja egy ügynökséggel való együttműködés eredménye:
„Azt üzenem a nőknek, hogy abban az esetben, ha úgy érzik, hogy szükségük van segítségre, információra várandósság, szülés, gyermekágy kapcsán, akkor emeljék fel a telefont, nálunk működik az Emma vonal. Ez egy segítő, támogató, információt nyújtó anonim vonal, és örömmel válaszolunk a kérdésekre.” (Bodrogi Bea, Születésház Egyesület)
Az „Otthon Segítünk” kisgyerekes családokat segíti házimunka, gyerekekkel való közös foglalkozás, esetenként gyerekfelügyelet, lelki megerősítés terén. Révész Melindát (Otthon Segítünk- facilitátor) kérdeztem, miben fejlődött a képzés hatására. „Szerintem amiben főképp többletet adott, az az, hogy adott egy új szemléletet, ezekben a vizuális ügyekben egyfajta új lendületet. S ezzel azt tapasztaltam meg, hogy mennyivel több lehetőséget ad az, ha van "arca" egy történetnek, mennyivel emberibb és ezáltal megközelíthetőbb egy szervezet, ha azokat a személyeket, embereket is meg tudja mutatni, akikről ezek a történetek szólnak. Azóta egyre inkább próbálunk olyan lehetőségeket találni, ahol megmutathatunk egy önkéntest vagy egy segített családot "testközelből". Mert így sokkal jobb a fogadtatásunk. Ebben én korábban nem sejtettem távlatokat, de most tapasztalom, hogy mennyivel könnyebb így, mint "fű alatt" működni és csak számokkal meg csak statisztikákkal jelölni a sikereinket.”
A Mosoly Utca Alapítvány a gyermekéhezés megoldásához szeretne hozzájárulni. Elképesztő belegondolni abba, hogy mennyi étel kerül kidobásra az éttermekben, pékségekben, bevásárló központokban. Míg más országokban tilos kidobni az ételt, s el kell juttatni az éhezőknek, addig a magyar törvények büntetik a felhasználást, azaz az ételt legálisan nem lehet eljuttatni a rászorulóknak.
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) olyan projekttel foglalkozott a képzésen, aminek központjában az értelmi fogyatékossággal élők szerelmi élete áll. Elgondolkodtató, hogy nagyon sok értelmi fogyatékos személy sokkal szabadabb, teljesebb életet élhetne, nagyobb önállósággal rendelkezhetne, ha nem kezelnék úgy egész életében, mint bármilyen aktivitásra képtelen gyermeket. Ezek az emberek gyakran felnőtt korukban sem élhetnek magánéletet, illetve ha esetleg mégis, azt gyakran szülői vagy intézményi felügyelet alatt, holott sokuknak megvan a készségük a munkavállalásra, a gyermekvállalásra, s nevelésre. Mégis úgy szocializálják őket, mintha ilyesmire képtelenek lennének.
„Pár netes programot, amit ott tanultam, használni kezdtem. A másik legfontosabb tanulság, hogy minél többször kellett hol rövidebben, hol hosszabban a projektről laikusoknak beszélni, annál jobban átláttam én magam is, hogy mi ez és hogy mit akarok erről kommunikálni, hogyan lehet megfogni” – Balogh Fruzsina (ÉFOÉSZ) vélekedése a képzés tanulságairól.
A képzés keretén belül sor került egy pitchre, ahol az volt a tét hogy melyik szervezet számára készül a projektjéhez pro bono szpot. A megbeszéléseken körvonalazódott, hogy az a szpot a legjobb, ahol az érintettek maguk tudnak magukért kiállni. Így született az ÉFOÉSZ figyelemfelkeltő szpotja:
Részt vett a képzésben párkapcsolati erőszak témájában munkálkodó, emberkereskedelem áldozataival, prostituálódott nők integrálásával foglalkozó, és még számos női érdekképviselettel foglalkozó civil szervezet. Ha az olvasó szeretne többet látni, megtudni arról, hogy milyen kérdések merültek még fel a képzés során, illetve szeretne betekintést nyerni a műhelymunkákba, akkor nagyszerű lehetőség ellátogatni a Premier Kultcaféba Június 2-án, a képzés során készült dokumentumfilm premierjére.
„Legyünk nők, büszkén és boldogan” (Komlósi Orsolya, Palantír Film Alapítvány)
Túlzás lenne elvárni, hogy ez a 64 órás képzés operatőrt, vágót vagy filmrendezőt faragjon a résztvevőkből, de azokra az eszközökre rámutatott, amelyek a bárkinek könnyen elérhetőek. Több szervezet említette, hogy dolgoztak filmesekkel, de sok esetben az együttműködés nem volt túl gördülékeny. Problémát jelentett, hogy teljesen más nyelvet beszélnek. A képzés közelebb hozta a civil szervezeteket a vizuális kultúrához, képekben történő kommunikációhoz, így a résztvevők vizuális téren tudatosabbakká váltak. Talán egy olyan képzés is hasznos lehetne, ahol a vizualitásban magabiztosak válhatnának társadalmilag tudatosabbá?
A képzés során készült szpotok és egyéb információk elérhetők itt >>>