Tapasztalatok az NCTA makro témakörökre beérkezett pályázatokkal kapcsolatban
Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) makro kiírások 1. fordulójának formai értékelése. Ennek során azt tapasztaltuk, hogy igen sok olyan pályázat érkezett a lebonyolító alapítványokhoz, amelyek nem illeszkedtek a pályázati felhívásban megfogalmazott célkitűzésekhez. Noha sok fórumon, sokféleképpen megpróbáltuk, úgy tűnik mégsem tudtuk elég hatékonyan kommunikálni, mit várunk, és miért. Ez számunkra is tanulság - emiatt úgy gondoltuk, érdemes lenne még egyszer kiemelni, kihangosítani, hogy milyen pályázatokat vártunk ezekre a témakörökre, milyen projektek támogatására született a két makroprojekt kiírás.
Mivel a NCTA legfőbb célja a hazai civil szektor erősítése, ezért a kiírásokat igyekeztünk úgy alakítani, hogy azokon a pontokon hassunk, amelyeknél a legnagyobb elakadásokat véljük felfedezni. Emellett természetesen a támogató (EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus) is megfogalmazta a prioritásait. A két szempontrendszert összehangolva születtek meg a kiírások.
1) Jog- és érdekérvényesítés (I. témakör)
Az elmúlt sok év tapasztalata azt mutatja – valamint a támogató országok véleménye is az – , hogy a magyar civil szektor jelentős hányada nem ismeri és nem használja megfelelően az érdekérvényesítés eszköztárát. Az érdekérvényesítés valójában az állampolgár egy nagyon fontos és szükséges képessége ahhoz, hogy egy demokratikus rendszer kialakításában és működtetésében részt vállaljon. Ezt a képességet kellene megjeleníteni civil szervezetekbe tömörülve is. A civil érdekérvényesítés lényege az emberek megszervezése, „hangunk hallatása” valamilyen közös ügy érdekében, a szak- és közpolitikák befolyásolása azért, hogy az emberek és közösségek életében változást érhessünk el. Ugyanakkor hazánkban az érdekérvényesítés képessége mind a magánszemélyek, mind pedig a civil szervezetek körében nagyon gyenge, vagy hiányzik.
Ennek a helyzetnek az orvoslására született a makroprojekt I. kiírás. A felhívásban megfogalmazottak alapján olyan pályázatokat vártunk, amelyekben a főpályázó szervezet további minimum 10 civil szervezettel/csoporttal együtt 2-3 éves szakmai munkába kezd, amelynek eredményeképpen a saját illetve a bevont szervezetek kapacitása, érdekérvényesítő képessége jelentősen javul, s hatásukra a szektor érdekérvényesítő képessége erősödik.
Fontos – a kiírásban is megjelenő – szempont volt, hogy mindezt fenntartható módon kell tervezni, tehát nem az a cél, hogy a bevonni kívánt 10 szervezetet olyan programokkal terheljük, amelyek fenntartására azok nyilvánvalóan nem lesznek képesek; ehelyett inkább olyan ismereteket kellene megosztani, átadni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezek a szervezetek az érdekérvényesítő munkájukat szakmailag erősíteni, a szervezet tevékenységét pedig hosszabb távra stabilizálni tudják (pl. közösségi erőforrások bevonásával, adományi programok elindításával stb.).
A témakörre pályázó szervezetek jó része azonban nem mutatott be érdekérvényesítő tevékenységet, pályázatukból hiányzott az ide kapcsolható szakmai elem, noha ez az egész (makro I.) kiírás alapját képezte. A legtöbb esetben a fenntarthatóság szempontja (ld. fentebb) sem jelent meg, sem a finanszírozási struktúrában, sem másképpen. Sok pályázó elfelejtkezett arról is, hogy – a kiírás szerint – a saját szervezetük fejlesztése is alapvető célkitűzés, a pályázati anyaguk erre nézve sem tartalmazott terveket, de sokszor még utalásokat sem.
2) Szervezet- és közösségfejlesztés (II. témakör)
Az elmúlt 10-20 évben Magyarországon több ezer civil szervezet alakult és kezdte meg működését. Elmondhatatlanul sokféle tevékenységbe fogtak bele – ki több, ki kevesebb sikerrel. Minden nehézség ellenére valamiféle fejlődésnek lehettünk tanúi. Ugyanakkor az elmúlt néhány év során határozott megtorpanás volt észlelhető ebben a fejlődési folyamatban: egyértelművé vált, hogy a létrehozott civil szervezetek többsége állami vagy külföldről érkező pénzek nélkül nem vagy csak vegetálva képes működni. Megfigyelhető az is, hogy sok civil szervezet elszakadt attól a közösségtől, amelynek a hasznára alakult, azaz a szervezetek programjai alapvetően nem a közösség igényeiből fakadnak, a helyi ügyekről nincs párbeszéd. Mivel hiányzik (vagy nagyon gyenge) az érintettek megszólítása, bevonása, a civil szervezet nem tudja kiaknázni a közösségek erőforrásait: nem kapnak (de nem is kérnek) segítséget, támogatást tőlük (és itt nem csak anyagi támogatásra gondolunk).
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a civil szektor igen színes, mind szerveződését, mind tevékenységeinek jellegét tekintve, így tehát nem hozhatunk általános „szabályokat” arra nézve, hogy egy civil szervezetnek miből/hogyan is kellene működnie. Az azonban talán elmondható, hogy az amúgy több területen érzékelhető sokféleség éppen a szervezetek túlélési/megújulási stratégiáit tekintve nem jelenik meg igazán.
Mivel az egyik elakadási pontot abban láttuk, hogy a megváltozott társadalmi és gazdasági környezetre nincs elég sokféle civil válaszunk, nehezen találunk új utakat, illetve a direkt forrásfüggőség és a közösségektől való elszakadás bénítja a szektort, ezért azt várjuk a makroprojekt II. témakör nyertes pályázóitól, hogy ezeken a problémákon segítsék át a hatókörükbe eső szervezeteket, mintát adva ezzel más civil szereplők számára is. Nem titkolt elvárás az is, hogy a fejlesztés során szerzett tapasztalataikat a későbbiek során is a szektor javára kamatoztassák.
Ehhez a munkához fejlesztői hozzáállás és tapasztalat szükséges, azaz nem valamilyen „szakmai tudást, ismeretet” kell átadni a szervezeteknek, nem valamilyen konkrét szakmai tevékenység alapján szerveződő hálózatokat kell létrehozni, hanem arra kell képessé tenni a bevont szervezeteket, hogy azok a megakadásuk okait és a lehetséges új utakat maguk ismerjék fel – folyamatos, rendszeres közös munkával. Ezért olyan szervezeteknek szólt a kiírás, amelyek több éves, a civil szektorban szerzett szervezet- és/vagy közösségfejlesztői tapasztalat birtokában vannak (országos vagy regionális hatókörrel). A tapasztalat azt mutatja, hogy a pályázók jó része vagy nem vette figyelembe ezt a kitételt, vagy pedig szakmai programok (konferenciák, táborok stb.) szervezését, néhány képzés megtartását, illetve saját szervezetük menedzselési tapasztalatait is szervezet- illetve közösségfejlesztésben szerzett jártasságnak tekintették. Noha ezek is értékes tapasztalatok lehetnek, sajnos nem a kiírásban szereplő szervezet- és közösségfejlesztés körébe tartoznak, s így nem adnak alapot ahhoz, hogy a pályázat céljaként megfogalmazott hosszabb távú (2-3 éves), legalább 15 szervezettel végzett komoly fejlesztői munkára pályázhassanak.
3) Mindkét témakörhöz kapcsolódó tapasztalatok
A pályázó szervezeteknek a fentieken kívül még a következő feltételeknek kellett megfelelniük: „önkéntes alapon szerveződő, közcélú, nem haszonszerzés céljából alakult nonprofit szervezetek, amelyek függetlenek a helyi, regionális és központi kormányzattól, közintézményektől, köztestületektől, politikai pártoktól, valamint for-profit szervezetektől.” Ez a leírás tulajdonképpen azt járja körül, hogy a pályázat szempontjából milyen szervezeteket tekintünk 'civilnek'. Tudjuk és tapasztaljuk is, hogy ahány ember, annyiféle 'civil' definíció, és természetesen nem mindegy az sem, hogy éppen milyen összefüggésben beszélünk a civilségről. Nemzetközi szinten sincs egységes megállapodás arról, hogy mi a különbség civilek, társadalmi szervezetek, nonprofit szervezetek stb. között. (A téma aktualitását mutatja, hogy nemrég kezdődött egy online vita a civilség meghatározásáról itt: http://vita.nonprofit.hu/?p=560).
Amit ebben a kiírásban elvártunk, az az volt, hogy a pályázó szervezetek legyenek függetlenek az államtól, politikai pártoktól és az üzleti világtól, valamint legyenek közcélúak és önszerveződőek. A közcél alatt azt értjük, hogy a szervezet a szélesebb közösség számára fontos célokért (közügyek) dolgozik, azaz nem csak azokért az emberekért tevékenykedik, akik az egyesület tagjai, s nem csak olyan tevékenységeket folytat, amelyek a tagok – illetve szűkebb környezetük – érdeklődését szolgálják és/vagy életminőségét javítják. Így például a sakkszakkör vagy a fociklub nagyon fontos lehet a tagjai számára, és még egyesületi formában is működhet, mégsem tartozik abba a körbe, amelynek a pályázatát vártuk erre a kiírásra. Ugyanígy nem tartjuk a szó szoros értelmében 'civil'-nek ebben a körben azokat a szervezeteket sem, amelyek célja egy adott iskola vagy egy színház fenntartása, működtetése.
Az önszerveződés fogalma szorosan összefügg a fentebb már tárgyalt közösségiséggel – olyan szervezeteket értünk ez alatt, amelyek valóban alulról építkeznek: a tagok, résztvevők saját, belső elhatározásából jönnek létre és tevékenykednek. Tipikusan nem ilyenek a különféle intézmények által létrehozott szervezetek, amelyek nyilvánvalóan azért jöttek létre alapítványi vagy egyesületi formában, hogy az adott intézmény az ilyen szervezeteknek kiírt pályázatokon is indulhasson.
A 'civil szervezet' tehát nem merül ki pusztán a jogi formában (egyesület, alapítvány), hanem számos további ismérvnek kell megfelelnie. Az értelmezést nyilván nehezíti, hogy ezek java nem „kemény”, jogi kritérium, illetve inkább arról szólnak, hogy mi NEM a civil szervezet (nem állami, nem forprofit stb.). Ugyanakkor az NCTA fent leírt céljainak eléréséhez feltétlenül szükségesnek tartjuk a különbségtételt.
Végül el kell mondanunk, hogy – bár a kiírásban ezeket konkrétan meghatároztuk – nagyon sok pályázó keverte a 'partner', az 'együttműködő szervezet', valamint a 'bevonni (fejleszteni) kívánt szervezetek' fogalmát. Sokan nem vették figyelembe azt sem, hogy ezekbe a kategóriákba milyen szervezetek tartozhatnak (ld. a kiírásban), így találkoztunk több olyan pályázattal is, amelyben a fejleszteni kívánt körbe nem csak a – fentebb tárgyalt – civil szervezetek és csoportok kerültek, hanem például önkormányzatok, tantestületek, egyházi szervezetek, középiskolai osztályok, egyetemisták, kultúrházak stb. is.
4) Összegzés
Az NCTA pályázatok kezelőiként fontosnak tartjuk, hogy a pályázati kiírások áttekinthetőek és érthetőek legyenek. Ez nem könnyű feladat, hiszen igen sok szempontot és szabályt kell megjelenítenünk, illetve egy hosszú és összetett folyamatot kell röviden bemutatnunk. Ugyanakkor a pályázók felelőssége is, hogy elegendő időt és energiát szánjanak a kiírások alapos megismerésére és értelmezésére, illetve arra, hogy ha valami nem világos, segítséget kérjenek. Egy tanulási folyamat részei vagyunk mindannyian. A magunk számára levontuk a következtetéseket, s a következő kiírások során hasznosítani fogjuk a mostani kör tapasztalatait – ebben is kérjük majd pályázóink segítségét.
Hogy kik jutnak a makroprojekt pályázat második körébe, az – reményeink szerint – a május 13-i hétre kiderül. Annyi bizonyos, hogy a pályázaton nyertes 30-35 szervezet nagy fába vágja a fejszéjét: egy nagyon izgalmas, de nagy felelősséggel járó, több éves fejlesztői munka áll előttük, amelynek tapasztalatait a szektor számára hosszú távon is elérhetővé kell tenniük.
A lebonyolító alapítványok