A beadott és támogatott pályázatokról

Most, hogy megszülettek az NCTA 1. körének végleges támogatási eredményei, nyilván felmerül a kérdés, hogy voltaképpen kik és mire pályáztak, kik közül választották ki a nyerteseket a Bíráló bizottságok és a lebonyolítók?

Természetesen nem fogjuk – sem itt, sem másutt – részletesen bemutatni az elutasított pályázatokat és azok értékelését. Minden, támogatásban nem részesült pályázó megkapta (vagy megkapja a közeljövőben) pontszámait a döntés szöveges indoklásával együtt. A nyilvánosságra hozatallal nem kívánnánk senkit pellengérre állítani vagy szégyenfalra tenni. A támogatott pályázatok listája és az elnyert összegek nyilvánosan elérhetők itt a honlapon – a szerződéskötés után pedig a projektek célját, a főbb tervezett tevékenységeket, várt eredményeket is közzétesszük, és a megvalósítás előrehaladtával időszakonként frissíteni is fogjuk.

A teljes mezőny feltérképezése érdekében az elmúlt hetekben összesítettük a beadott és támogatott pályázatok statisztikai adatait – az 1029 kis és 310 makroprojekt pályázat tekintetében. A pályázók véleményének megismerésére pedig még korábban (az értékelési folyamat lezárása előtt) kérdőíves felmérést végeztünk, amelyre összesen 550 választ kaptunk. Bár a végleges és részletes elemzés elkészülése még várat magára, az alábbiakban néhány előzetes, de jellemző eredményt mutatunk be.

Az NCTA-hoz hasonló pályázati rendszerek esetében gyakran felmerülő bírálat, hogy a fővárosban, nagyobb központokban működő szervezetek jobb eséllyel indulnak – az első, amit megvizsgáltunk tehát a beadott és támogatott pályázatok földrajzi eloszlása volt, a szervezetek székhelye szerint. A mikroprojekből összesen 325 településről érkezett pályázat: közülük 82-ről jött 1-nél több, 25 településről pedig 5 vagy annál több pályázat. Budapesti székhelyű szervezetek közül került ki a pályázók közel 30%-a, ami nagyjából megegyezett az utána következő 24 megyeszékhely és megyei jogú város az összes részesedésével.

A 105 támogatott pályázó összesen 40 településről került ki. A beadottakhoz képes Budapest részesedése valamelyest nőtt, a maga 51 nyertes pályázatával, közel 50%-át vitte a támogatásnak. Budapest mellett még Miskolc, Pécs, Szeged, Győr, Nyíregyháza és Berettyóújfalu tud egynél több nyertes pályázatot magáénak. (Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy sok fővárosi székhelyű szervezet az ország más részeiben is tevékenykedik, és NCTA projektjük sem feltétlenül csak a fővárosra összpontosít.)
​Nem elhanyagolható azonban, hogy a spektrum másik végén, a községek, falvak részaránya a beadott/támogatott pályázatok tekintetében változatlan, 17%-ot tesz ki. Azaz, a bírálat során sikerült érvényre juttatni a kistelepüléseken működő szervezetek előnyben részesítésének szempontját.

A makroprojektek esetében már a beadott pályázatoknál megjelent Budapest túlsúlya: több mint felük innen került ki. A nyertesek között e tendencia érthető módon tovább erősödött, hiszen itt célunk elsősorban a nagyobb, jellemzően országos szervezetek támogatása volt, amelyeknek székhelye túlnyomórészt a fővárosban van. Csak a II., közösség- és szervezetfejlesztés témakörben van a kilenc támogatottból 4 Budapesten kívüli.

Gyakran felmerülő szempont az is, hogy a „nagyszervezetek” nagyobb eséllyel kapnak támogatást mint a „kicsik”. Az NCTA mostani köre esetében a kétféle projektméret eleve differenciálta a mezőnyt. Ha a szervezet méretét az éves bevétel nagyságaként értelmezzük, az adatokból az derül ki, hogy a kisprojekt felhívásra tényleg „mindenféle” szervezet adott be pályázatot, de legmarkánsabban, 30%-kal az 1-5 millió Ft közötti sáv jelenik meg. A támogatottak mezőnye valamivel kiegyenlítettebb, de ott egészen az 50 millió Ft-os határig nagyobb számban vannak szervezetek – az egészen aprók mellett.

​​A makroprojekteknél – összhangban a pályázókkal szemben támasztott fokozott elvárásokkal – éppen ellenkezőleg, a 20 és 50 millió Ft feletti szervezetek domináltak a támogatottak között.

A kérdőívet kitöltő pályázók túlnyomó része – 81%-a – saját bevallása szerint már szerzett tapasztalatot a pályázatírásban. Ugyanakkor 75%-uk nem pályázott az NCTA első, 2008-11 közötti ciklusában. Mivel akkor a három pályázati körben több mint 2000 pályázat érkezett, ez az eredmény meglepetésként hatott. Egy lehetséges magyarázat lenne, hogy sok szervezet új, az azóta eltelt időben alakult – az adatok azonban nem ezt mutatják. Mind az összes, mind a támogatott pályázók közel fele „régi motoros”, a 2002 előtt alakult szervezetek közül került ki.

​

Visszatérve a felmérésre, a kérdőív kitöltőinek bő 88%-a magabiztosan állította, hogy világosak, érthetőek voltak a pályázati kiírás elvárásai, és az NCTA általános céljaival is elsöprő többségben, 85-90%-os arányban értettek egyet. Valamivel kevésbé találták egyszerűnek az adatlap és a költségvetési tábla kitöltését: itt 65-70% volt azok aránya, akik könnyen vagy nagyon könnyen érthetőnek találták. Ami a technikai oldalt illeti, a pályázók 13%-a észlelt valamilyen hibát – ezek túlnyomó többségét vagy már a pályázati időszakban megoldottuk vagy még a következő felhívás megjelenéséig kiküszöböljük.

Mindezen válaszok fényében érthető, mégis sajnálatos, hogy a pályázók nagyon alacsony arányban éltek a lebonyolító alapítványok által nyújtott segítséggel: még a telefonos tanácsadást is csak az érdeklődők kevesebb, mint fele vette igénybe, más eszközöket (e-mail, online fórum, személyes konzultáció) pedig még ennyien sem. De akik éltek a lehetőségekkel, azok túlnyomórészt elégedettek voltak a lebonyolítók kapcsolattartóival: a tájékoztató fórumokon elsősorban a kiírás általános feltételeivel („mire lehet pályázni”) kapcsolatos kérdésekre, míg a telefonos érdeklődés során jellemzően a költségvetés részleteit illető problémákra kerestek választ az érdeklődők.

Bár a pályázók saját bevallásuk szerint tisztában voltak az NCTA céljaival, feltételeivel és elvárásaival, és jó lehetőségnek látták ötleteik megvalósításához, az értékelők véleménye kicsit mást mutat. Ezt az értékelt pályázatok pontszámainak szempontonkénti átlaga jelzi. Mikroprojektek esetében, többnyire az adott szempontra elérhető maximum fele körül szórnak az átlagok (beleszámítva a nyertes és elutasított pályázatokat egyaránt), csak néhány esetben láthatunk felfelé vagy lefelé kiugró értékeket. A pontszámok alapján a pályázók legerősebb oldala a szervezetnek a projektmegvalósításához kellő kapacitása és tapasztalata, ugyanakkor messze legkevesebb pontot a projekttervek költséghatékonysága kapta – azaz az értékelők megítélése szerint a pályázók jelentős része „felfújta”, túltervezte a költségvetését a tervezett tevékenységekhez és a várható eredmények mértékéhez. További jellemző gyengeségnek látszik a projektek fenntarthatósága és újszerűsége, annak ellenére, hogy az ezekre való odafigyelés a pályázati időszakban, a tájékoztató fórumokon, konzultációkon végig nagy hangsúlyt kapott.

Az első fordulós makroprojekt pályázatok (koncepciók) esetében mind a fejlesztési koncepció, mind a várható eredmények mind a szervezet eddigi tapasztalatai tekintetében az elérhető maximum felénél is alacsonyabb az átlagpontszám – ezeken a szempontokon „vérzett el” a legtöbb elutasított. 

A második fordulóba bejutott, részletes pályázatot benyújtó szervezetek pontátlagai jelentősen jobbak lettek – a fejlesztési módszertan mellett azonban ismét csak a fenntarthatóság és a költséghatékonyság bizonyult „választóvíznek”. (Noha ez esetben az alacsony elemszám miatt a puszta átlagok kevésbé pontos képet rajzolnak ki.)