Az északi modell és a civil társadalom
- interjú Tove Skarsteinnel, Norvégia nagykövetével
1) Kérem foglalja össze nekünk a norvég modell alappilléreit. Mitől gondolhatja a kívülálló, hogy a skandináv modell egy nyugodt, egészséges társadalmat eredményezett, amire Európa-szerte mutogatunk.
A többi északi országgal együtt Norvégia az idők folyamán olyan társadalmi rendet alakított ki – sikerrel –, amelyben egyforma súllyal szerepel a gazdasági növekedés és a szociális egyenlőség. Egyszerűen fogalmazva, a megtaláltuk a magántulajdonon alapuló versenyképes piacgazdaság és a meglehetősen kiterjedt, a szolidaritás és egyetemlegesség elvein nyugvó, széleskörű szolgáltatásokat nyújtó állami szektor működő egyensúlyát.
Manapság ezt a rendszert az adókból finanszírozott közjóléti rendszer, a magas foglalkoztatottság, a jól szabályozott, erősen szervezett munkaerőpiac és a nemi egyenlőséget támogató családpolitika kombinációja jellemzi. Mindezek együttesen egy átfogó kollektív biztosításként működnek, ami a társadalom túlnyomó része számára magasfokú szociális integrációt és kiszámíthatóságot eredményez. A mi társadalmi modelljünk célja, hogy kombinálja a az egyéni szabadságot és jogokat az erős szolidaritással, ami végeredményben egy versenyképes piacgazdasághoz vezet, de ugyanakkor egy meglehetősen nagy állami szektorhoz is, amely visszaosztja a javakat és mindenki számára egyenlő esélyeket biztosít a progresszív adórendszer és az átfogó szociálpolitika révén.
2) Véleménye szerint melyek voltak e fejlődés fő tényezői: mely szociális, gazdasági, jogi, történelmi stb. körülmények játszottak szerepet? Másrészt voltak-e, és ha igen, milyen akadályozó tényezők ebben a fejlődésben?
Az északi modell mai formájának létrejöttét több hazai és globális körülmény együttese alakította, de ezek közül történelmi örökségünk volt a legfontosabb. Először is, egy hagyományosan egalitáriánus (egyenlő) társadalomról van szó: ellentétben az európai kontinens legtöbb országával, nálunk sosem volt jellemző az erős feudális berendezkedés, az arisztokrácia mindig is gyenge volt, és 1814-ben a nemesi címeket teljesen el is törölték. A szabad parasztság alapvető szerepet játszott a nemzet- és országépítő folyamatokban, nem utolsósorban a jövőre 200 éves évfordulóját ünneplő alkotmányunk megszövegezésében. A weberi ”protestáns etika”, a munka és gazdaság hangsúlyával valószínűleg szintén nagymértékben hozzájárult a társadalmi rendszer fejlődéséhez.
A XX. század elején Norvégia egy ritkán lakott ország volt, jelentős nagyságú munkásosztállyal, amely a harmincas években komolyan megszervezte önmagát: széles munkásmozgalom és szakszervezetek jöttek létre. A Norvég Munkáspártban testet öltő szociáldemokrata mozgalmak szintén jelentősen befolyásolták a fent leírt, akkor kialakuló társadalmi-gazdasági rendszert, és bár a harmincas évek óta legtöbbször a munkáspárt kormányozta az országot, valamennyi politikai erő (és általában a társadalom) egyetért a modell fő elemeivel, és egyetlen kormány sem kérdőjelezte meg annak alapértékeit.
A második világháború után Norvégiát is erősen befolyásolták a globális erőviszonyok, amelyek végül a két versengő rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus között kompromisszumhoz vezettek. Mire a hatvanas években először találtak olajat a norvég tengerek alatt, az ország már a legfejlettebb jóléti államok közé tartozott. A hatalmi egyensúly így a bevételek társadalmi visszaosztását is eredményezte, ami tovább erősítette a jóléti államot.
Szociális modellünk fenntartásában alapvető szerepe van egyes kulturális és politikai jellemzőknek: úgy gondolom, hogy társadalmunk alapvető szövetét jelenti az egyének közötti illetve az állampolgárok és az állam közötti bizalom, beleértve a közigazgatási rendszer és a politikai vezetést is. E bizalom nélkül, ami alapvető fontosságú tényezője állampolgáraink törvénytisztelő és adófizető jellemének, egész konszenzus-alapú társadalmunk veszélybe sodródhatna.
Természetesen nekünk is szembe kell néznünk kihívásokkal, hiszen Norvégia kis ország Európa földrajzi peremén, amely még csak 35 éve nyerte el függetlenségét, amikor a második világháborúban a nagyhatalmi harc áldozatává vált. Ezért megoldásokat kellett találnunk függetlenségünk és szuverenitásunk biztosítására, nemcsak katonai értelemben, de társadalmi berendezkedésünket illetően is.
3) Mi ma Norvégiában a civil szektor definíciója? Milyen típusú szervezetek tartoznak a civil szervezetek körébe? Kb. mekkora ez a szektor alkalmazotti számát, gazdasági teljesítményét tekintve mekkora erőt képvisel a norvég társadalomban?
A norvég kormány által a közelmúltban kiadott „fehér könyv” tagsági alapú, nonprofit elveken és demokratikus kormányzással működő szervezetek összességeként határozza meg a civil szektort. Norvégiában hagyományosan erős a civil társadalom, egyes szervezetek még a XIX. század közepén jöttek létre. A civil szervezetek figyelme korábban elsősorban az egészségügyre, a szociális ellátásra és a humanitárius tevékenységekre irányult, de ahogy a jóléti állam fejlődött, úgy a szektor is változott vele. Ma a norvég önkéntes szektor mintegy 115 ezer szervezetből áll, amelyek tevékenysége a sporttól, kultúrától és szabadidős tevékenységektől a valláson és hitéleten, a gyermek és ifjúságvédelmen, a jóléti szolgáltatásokon, a szolidaritáson és segélyezésen, a kisebbségeken, a katasztrófa-elhárításon át a különböző társadalompolitikai szervezetekig terjed, beleértve az érdekérvényesítő csoportokat, a politikai és a munkaerőpiaccal foglalkozó hivatásos és szakszervezeteket.
4) És a társadalmi modelljük eredményeinek elérésében mi a civil szektor szerepe?
Miniszterelnökünk, Jens Stoltenberg a közelmúltban azt mondta, hogy Norvégia nem válhatott volna a világ egyik legfejlettebb demokráciájává az erős civil társadalom közreműködése nélkül. Egy élő, működő demokrácia állampolgáraitól lesz azzá, a civil szervezetek pedig fontos szerepet játszanak a köz- és a magánszféra közötti kommunikációs csatorna fenntartásában. Amellett, hogy közreműködnek a jóléti szolgáltatások biztosításában és a demokrácia fenntartásában, a civil társadalom maga az a terep, ahol a népesség megtapasztalhatja az össze- és odatartozás érzését.
Kormányaink, függetlenül politikai összetételükről, nagy fontosságot tulajdonítanak a civil társadalom és szervezetei véleményének. Ezek fontos érdekérvényesítő tevékenységet végeznek, népszerűsítik az állampolgárok bevonódását és aktivitását, illetve az átláthatóságot, amelyek mindegyike társadalmunk és az északi modell nélkülözhetetlen építőköve. Hiszünk abban, hogy aktív elköteleződésük nélkül, a fent említett szükséges bizalom és konszenzus nem jöhetett volna létre. És ez az oka annak is, hogy olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk a civil szervezeteknek a Norvég Alapok programjaiban is.
Ami a norvég civil szektort jellemző számszerű mutatókat illeti, megemlíthetjük, hogy a lakosság 80%-a részt vesz egy vagy több szervezet munkájában, ami összesen tízmilliós tagságot jelent (az ország teljes, ötmilliós népességéhez képest). Az önkéntesség mértéke Norvégiában világszerte a legmagasabbak közé tartozik, és nagy szerepet játszik az értékteremtésünkben: 2010-ben az civil szervezetek által elvégzett munka pénzbeli értéke mintegy 100 milliárd norvég korona (3500 milliárd Ft) volt, ami személyenként kb. 20 000 koronát jelent, és ennek 60%-a nem fizetett önkéntes tevékenység volt! Ez az éves GDP nagyjából 5%-ának felel meg. A legfontosabb ágazatok e tekintetben az egészségügyi és szociális, az oktatási, a foglalkoztatási, a kulturális/szabadidős tevékenységek, amelyek a megtermelt érték mintegy 80%-át adják. Ha beszámítjuk a fizetetlen önkéntes munkát, az utóbbi tevékenység messze a legfajsúlyosabb, amely a teremtett érték 40%-áért felelős. 2010-ben az önkéntes munka 115 ezer ember-évet tett ki, ami a teljes norvég munkaerő közel 5%-a, legnagyobb mértékben ismét a kulturális és szabadidős ágazatokban. Lényegében véve több ember vesz részt önkéntes tevékenységekben, mint fizetett munkában: minden alkalmazottra 1,4 önkéntes jut. Ami a szektor fizetett alkalmazottait illeti, 2010-ben kb. 80 ezer ember dolgozott civil szervezetekben, ami a teljes norvég munkaerő 3,5%-a.
5) Az állam milyen kedvezményekben részesíti a civil szektort?
Mivel a norvég kormány a civil szektornak kulcsszerepet tulajdonít a demokratikus értékek és a jólét megteremtésében, az állam aktív támogatóként lép fel: a szervezetek forrásainak 36%-a származik a központi és helyi kormányzattól, vagy közvetlenül, különböző támogatások formájában vagy közvetetten, adóvisszatérítésként. Utóbbiak közül a legnagyobb és legnépszerűbb intézkedés a nemrég elindított ÁFA-kompenzációs rendszer, amelyen keresztül közel 1 milliárd norvég korona (35 milliárd Ft) jutott a szektorba. Szervezetek ezrei, amelyek részesülnek ebből a visszatérítésből, egyszerűnek és bürokráciától mentesnek tartják a rendszert, mivel nincsenek a használatához kötődő feltételek vagy jelentési kötelezettség.
A civil szektor erősítésének állami ösztönzésére jó példa az úgynevezett Frifond létrehozása volt majd’ tíz évvel ezelőtt, amely egy felhasználóbarát online támogatóközpont. Célja, hogy alacsony küszöbű (könnyen elérhető) támogatásokat nyújtson a civilek tevékenységeihez, főként a gyermek- és ifjúsági szervezetek valamint a helyi önkéntes szervezetek, független csoportok és egyesületek esetében. 2012-ben ez az alap mintegy 170 millió korona (6 milliárd Ft) támogatást kapott, amelyet 112 országos szervezet több mint 11 ezer helyi csoportja és közel 3000 független helyi ifjúsági egyesület között osztott szét.
Általánosságban véve elmondhatom, hogy a civil szektor anyagi támogatása átlátható módon történik, amennyiben a tényleges szakmai tevékenység és az elért eredmények képezik a támogatás alapját, nem pedig a politikai hűség. Továbbá, noha a közszféra (az állam és a helyi önkormányzatok) továbbra is nagyon fontos támogatója az önkéntes szervezeteknek, a magánszektor, beleértve az egyének és a vállalkozások hozzájárulása is jelentős, ami biztosítja a függetlenség és stabilitás magasabb fokát.
6) Van a norvég civil szektornak valamiféle közös érdekképviseleti, érdekérvényesítő képződménye? Mennyire működnek hálózatosan, mennyire osztják meg tudásukat, tapasztalataikat?
Több civil hálózat és ernyőszervezet is működik azzal a céllal, hogy segítse a tudás és a tapasztalatok megosztását, hozzájáruljon a hatékonyabb érdekérvényesítéshez, ugyanakkor nincsen központi képviselőtestület vagy –szerv. Sokkal inkább jellemző az ilyen hálózatok és ernyők sokasága, amelyek alapvetően az egyes ágazatok szerint szerveződnek.
Egy említésre méltó központi szereplő a Norvég Civil Szervezetek Egyesülete (Frivillighet Norge), amely a teljes szektor együttműködési fóruma, és amelynek fő célja, hogy teret adjon az önkéntesség és a civil szervezetek jogszabályi környezetével kapcsolatos kérdések megvitatására. A fórum egyrészt a szervezetek közötti kommunikációt szolgálja, másrészt a kormány egyik legfontosabb konzultatív partnere a civil szektort és szervezetek által lefedett ágazatokat érintő politikák alakításában.
7) Melyek jelenleg a norvég civil társadalom előtt lévő legnagyobb kihívások?
Általában véve megfigyelhető az önkéntesség mértékének csökkentése, noha ezzel együtt valószínűleg még mindig a nemzetközi átlag felett vagyunk e tekintetben. Ezért módszereket kell találnunk az önkéntesség „szellemiségének” fenntartására, főként a fiatalabb generáció és a növekvő számú bevándorló körében. Új honfitársaink többsége valószínűleg nem volt szokva az önkéntességnek ahhoz a szintjéhez és szervezettségéhez, ami Norvégiában jellemző, de a bevándorlók bevonása ezekbe a tevékenységekbe a kölcsönös bizalom és megértés erősítésének legjobb eszköze. Ha ezzel ők is magukévá teszik azokat az ügyeket, amelyek az egész norvég társadalom számára fontosak, akkor máris jó úton haladnak az integrálódásban.
Ez persze részben anyagi kérdés is, de messze nemcsak az. Egy, a kormány által is észlelt kellemetlen tendencia az aktív önkéntesek közötti társadalmi különbségek növekedése. Míg korábban a norvég civil szervezetek önkéntesei valamennyi társadalmi rétegből kerültek ki, ma egyre inkább jellemző, hogy a magasan képzettek és magas jövedelműek egyre aktívabbak, míg az alacsonyabb státuszú csoportok részvétele gyengül.
8) Milyen folyamatok, elmozdulások figyelhetők meg egyrészt a globális gazdasági válság, másrészt a globális környezeti kihívások mentén a norvég társadalomban, és benne a civil szektorban.
Norvégia általában szerencsére kevéssé volt érintett, legalábbis közvetlenül a globális gazdasági válságban. Gazdaságunk alapvetően elszigetelt maradt a krízistől, miközben elég stabil gazdasági növekedést és folyamatosan alacsony munkanélküliséget élhettünk meg. Ezzel együtt, globalizált világban élünk, nyitott határokkal Európa többi része felé, ami azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a nehézségeket, amelyekkel a földrész java szembenéz, kölcsönösen függünk egymástól. A norvég társadalom egyre jobban odafigyel több olyan globális kihívásra, amelyekkel a civil szervezetek már régebben foglalkoznak, a migrációtól az éghajlatváltozásig. Norvégia – mind a kormány, mind a civil szervezetek – vezető szerepet játszott az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekben.
Szemben Magyarországgal és más közép-európai államokkal, sok norvég civil szervezet, főleg a nagyobbak, mint például a Norvég Egyházi Segélyszervezet, a Norvég Vöröskereszt, a Norvég Fejlesztési Társaság és így tovább, globálisan tevékenykedik, az egész földkerekségen vannak projektjeik. Közülük több közvetlenül részt vesz a norvég kormány nemzetközi fejlesztési tevékenységében és szorosan együttműködik a Külügyminisztériummal a norvég fejlesztéspolitika megvalósításában, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban tudják felhasználni. Ez a nemzetközi irányultság az elmúlt fél évtizedben ha lehet, még hangsúlyosabb lett.
Az egyik ok, amiért ragaszkodtunk az önálló Civil Alapok létrehozásához az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus minden kedvezményezett országában, az a meggyőződés, hogy az eleven és „lélegző” civil szektor minden nyitott és demokratikus társadalom sarokköve, amennyiben a civil szervezetek jelentősen hozzájárulnak az aktív állampolgársághoz, az átláthatósághoz, az egyéni jogok védelméhez, a korrupció elleni küzdelemhez, a tolerancia erősítéséhez stb. Mivel az elmúlt öt évben az Európát ért társadalmi és gazdasági válság több országban politikai nyugtalansághoz és fokozódó intoleranciához vezetett, úgy hisszük, hogy ezek a célok még fontosabbá váltak. Ezért számunkra fontos, hogy aktívak maradjunk e területeken, és támogassuk a civil szektort abbéli erőfeszítéseiben, hogy stabilabbá és fenntarthatóbbá válhasson.
(Általános információ Norvégia történelméről és mai helyzetéről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Norv%C3%A9gia)