„Az Ilonát sokkal nehezebb gyűlölni, mint a cigányt”

Roma fiatalok nem roma diákokkal beszélgetve számolnák fel az előítéleteket. Az informális oktatással persze nem a világot váltanák meg – az majd csak később jön –, helyette megmutatják, mennyit ér a párbeszéd cigányok és nem cigányok találkozásakor.

„Az nincs rendben, hogy ott egy öreg néni, aki megélte a kommunizmust meg minden, a kis nyugdíjából él, aztán megölik egy pogácsáért” – mondja felháborodottan egy kilencedikes diák.

Az osztályteremben éppen kötetlen beszélgetés folyik két cigány származású önkéntes moderátor, Szilvi és Andi vezetésével. Bár vannak előítéletes beszólások az Uccu Alapítvány foglalkozásán az Ady Endre Gimnáziumban, ma kifejezetten könnyű dolguk van az önkénteseknek. Az osztály hangadója – egy oldalt felnyírt hajú, elsőre (kissé előítéletesen) rendbontónak tűnő srác – nem díjazza a cigányozást.„Egy normális cigány nem fog odajönni az utcán, hogy figyu, normális cigány vagyok, jegyezz már meg engem is. Nem csoda, ha sokan csak arra emlékeznek, hogy valaki a mobilját vagy a pénztárcáját követelte” – torkolja például le az egyik előítéletesebb osztálytársát.

A „Roma identitás képekben” című 90 perces foglalkozást a Norvég Civil Támogatási Alap támogatta. Ennek lényege, hogy az önkéntesek hoznak magukkal egy 15 képből álló kiállítást, amely roma életképeket ábrázol. A diákok először ezekkel ismerkednek, ezeket próbálják meg a csoporton belül értelmezni. A moderátorok feladata, hogy a diákok véleménye mentén elindítsanak egy beszélgetést, amely az önkéntesek személyes motivációinak megismerésétől az identitás fogalmának tisztázásán, a cigányság sokszínűségén át a sztereotípiákkal szemben érvelő információk átadásáig egy csomó tényezőt figyelembe vesz.

Ezalatt elkerülhetetlenül felmerülnek negatív vélemények is. Elhangzik például, hogy egyes diákok szerint nem hiába van nagyon sokaknak rossz tapasztalatuk a romákkal. Sőt, az egyik diák megkockáztatja, hogy abban is van ráció, ha valaki nem engedi be a szórakozóhelyére a cigányokat: „Rossz híre lenne, és a végén csak cigányok jönnének” – mondja. De az osztály hangadójának válasza egyértelmű: „Ez egy gyökérség. Aki nem engedi be a cigányokat, az egy gyökér.”

(Az Uccu foglalkozásairól itt tudnak egy rövid videót megnézni.)

Mircea Cernov Forrás: Vs.hu/Kozma Zsuzsi

A HAVEROKNÁL MÁR BEVÁLT

Mircea Cernov, a Haver Alapítvány (http://vs.hu/ez-egy-egeszseges-zurzavar-kotetlenul-az-eloiteletek-ellen-0419) ügyvezetője a romagyilkosságok idején kereste meg László Flóra szociológust, aki ma az Uccu ügyvezetője és egyik alapítója, hogy hozzanak létre egy olyan szervezetet, amely eljár iskolákba, hogy informális oktatási módszerekkel építse le a cigánysággal szembeni előítéleteket. Kezdetben az Uccu a Haveron belül működött, ma is egy irodában vannak, de már két különálló szervezetként folytatják a tevékenységüket. Az Uccunál ez alapvetően iskolai foglalkozásokat és a nyolcadik kerületben tartott sétákat tartalmaz.

Az ügyvezetőnek először voltak aggályai, hogy a Haverban már bevált, önkéntességen alapuló módszer nem fog működni egy olyan szervezetnél, amelyben fiatal romáknak kellene a cigányságról és a toleranciáról beszélniük iskolai osztályok előtt. „Azok a fiatalok, akik az Uccuban vannak, nagyon más háttérrel indulnak, mint a Haver alapvetően jobb módú önkéntesei, nem feltétlenül tudják megengedni maguknak, hogy ingyen elvállalják ezt a feladatot” – mondta László Flóra. Ennek ellenére azt tapasztalta, hogy az elkötelezettség és a tenni akarás az ő esetükben is erősebb ösztönző volt, mint az anyagi juttatás.

László Flóra Forrás: Vs.hu/Kozma Zsuzsi

Ráadásul azt tapasztalta, hogy az Uccuhoz kapcsolódás, a közös workshopok és beszélgetések a cigány fiataloknak saját identitásuk megfogalmazásában és az arról való kommunikálásban is segítettek.„Stabil közösséget alkotnak: nemcsak az Uccu keretein belül, hanem azon túl is segítik egymást, és összetartanak” – mondja László Flóra.

Az Uccu idén negyedik éve működik, és már számos partneriskolája van, ahova rendszeresen visszajárnak az önkéntesei. Az évek alatt 35 moderátorral harminc település iskoláiban fordultak meg. Középtávú céljuk, hogy Uccu-leányszervezeteket hozzanak létre vidéken. Az nem mindig működik, hogy az Uccu kis költségvetéséből (évi 10-12 millió forintból gazdálkodik a szervezet) elutazzanak távolabbi településekre.

Jelenleg leginkább pályázati pénzekből tartják el magukat: főtámogatójuk a Nyílt Társadalom Intézet, tevékenységüket emellett a Norvég Civil Támogatási Alap és az Amerikai Ház Alapítvány finanszírozza. Alapvetően az állami támogatásokat sem utasítják el (mint teszi azt partnerszervezetük, a Haver), de idáig még nem kaptak állami pénzeket.

Marton Joci Forrás: Vs.hu/Hirling Bálint

NE TARTSÁK MAGUKBAN

Az Uccu egyik önkéntese, Marton Joci 28 éves, Nógrád megyében nőtt fel. Korábban cigány népismeretet tanított egy nyolcadik kerületi iskolában, jelenleg a Közép-európai Egyetemen (CEU) tanul.

Őt nem zavarja, ha a diákok nem tartják magukban az indulataikat. „Én semmit nem tartok a foglalkozáson durvának, hiszen azért megyünk oda, hogy ezeket a véleményeket halljuk, és az a jó szerintem, ha kimondják. Ha csak csendben, politikailag korrekten csevegünk a roma témáról, akkor nem tudunk semmit sem elérni” – mondja.

A bántó megjegyzésekre az Uccuban sokan sokféleképpen reagálnak. „Van, akinek az a technikája, hogy amikor jön valami bántó megjegyzés, akkor nem megy bele, hanem kifigurázza. Más ezzel szemben úgy tesz, mintha nem hallaná meg. Fontos, hogy ne indulatból reagáljon, de ne is ijedjen meg, ne blokkoljon le” – mondja László Flóra.

Hogy az ilyen helyzeteket tudják kezelni és foglalkozásokat tudjanak vezetni, jó előre fel kell készíteni az önkénteseket. Mielőtt a mély vízbe kerülnének, többnapos felkészítő tréningen vesznek részt, amelynek keretében felruházzák őket azokkal a készségekkel, amelyek segítségével informális oktató válik belőlük. A tematikus képzés megtartására jelenleg évente egyszer van alkalmuk. Ilyenkor az önkéntesek tanulnak kommunikációt, csoportdinamikát és konfliktuskezelést, megismerkednek az informális oktatás módszertanával. Utóbbi egyik lényege, hogy nem az iskolás tapasztalatainkból jól ismert, „tanár beszél, diák hallgat” típusú top down megközelítéssel dolgozik: egy uccus foglalkozáson körben ülnek a diákok és a moderátorok, szerepeik dinamikusan cserélődhetnek, ugyanis ebben a körben ők mind egyenrangúak. (Az informális oktatás módszertanáról részletesen itt olvashatnak.)

„Még így is rettenetesen nehéz ez a szerep. Voltak páran, akik a lelki nyomás miatt léptek vissza, bár nem ez a jellemző”– mondja László Flóra. Volt például egy fiatal egyetemistalány, akit egy foglalkozás után „úgy kellett összeszedni a mosdóból zokogva, és soha többé az Uccu háza tájára se jött”.

MIT JELENT CIGÁNYNAK LENNI?

„Mit jelent ma cigánynak lenni? Hogyan tegyük ezt megfoghatóvá? Számunkra ez a mai napig dilemma. Szerintem nincs egyféle válasz – ezt próbáljuk átadni az osztályokban. A mi csapatunkban is van beás, romungro vagy a hagyományokat komolyan őrző oláh cigány származású fiatal” – mondja László Flóra.

De nem is az a fontos, hogy egy tökéletes definíciót kapjanak a cigányságról, hanem hogy legyen lehetőségük beszélgetni a témáról. „Ezek a gyerekek, akiket meglátogatunk, a témáról általában csak felületesen beszélhetnek. Nincs egy olyan tér, ahol feltehetnék a kérdéseiket” – véli Marton Joci. Elmondása szerint az Uccu-foglalkozásokon ezért nem is az ismeretek átadása a legfontosabb. Nem a fiatalok kulturális ismereteit vagy lexikális tudását akarják bővíteni, hanem inkább attitűdöket formálnak, és egy olyan alapot adnak, amelyen a gyerekek el tudnak indulni, ha esetleg jobban meg szeretnék ismerni a cigányságot.

A tudás Joci szerint önmagában nem sokat jelent. „Nem lehet egyenlőségjelet tenni aközé, hogy valaki sokat tud egy kultúról, és aközé hogy elfogadó vagy toleráns. Simán lehet valaki vérrasszista attól, hogy sokat hallgat cigányzenét” – mondja.

Mi jut eszükbe a képekről? Forrás: Vs.hu/Hirling Bálint

A LEGKISEBBEKHEZ IS ELJUTNAK

Az Uccu nemcsak középiskolásoknak, hanem egy ideje már általános iskolásoknak is tart foglalkozásokat. „Először azt hittem, hogy csak összenevetgélés és zavartság lesz az osztályban, de nem. A kisgyerekeknek is van véleményük” – mondja erről Marton Joci, majd hozzáteszi: náluk is meg lehet fogni az előítéleteket, még ha ők nem is fogalmazták meg, hogy egy konkrét csoporttal szemben vannak ellenérzéseik. „Ők csak olyanokat mondanak, hogy nem szeretnék, ha a képen látható fiú az osztálytársuk lenne, mert látszólag agresszív, vagy félnek, hogy meg fogja őket ütni.”

László Flóra elmondása szerint a kisiskolásokra különösen nagy hatással van az, amit a foglalkozásokon tapasztalnak, hiszen felnéznek az osztályba látogató nagylányokra és nagyfiúkra. Többször előfordult, hogy autogramot is kértek tőlük. „Meg voltak róla győződve, hogy ezek valami híres emberek, ha már lejöttek előadást tartani. A foglalkozás végeztével mind a harminc gyerek vitte nekik az üzenőfüzetét” – mondja László Flóra.

Az írás eredetileg a vs.hu hírportálon jelent meg. A teljes cikk itt olvasható: http://vs.hu/az-ilonat-sokkal-nehezebb-gyulolni-mint-ciganyt-0607

Az utánközlés lehetőségét köszönjük!