Támogatott projektek

A projekben egy összetett célrendszer jelent meg.

Cél volt, hogy a Észak-magyarországi kistelepüléseken mélyszegénységben élők, különösen a cigány emberek olyan ismereteket, készségeket, módszereket kapjanak, sajátítsanak el, amelyek használatával képessé válnak önszerveződésre, érdekképviseletre, és helyzetük közösségi alapú javítására: közvetlenül egyesületi fenntartású settlementházak működtetésére, közvetetten élethelyzetük javítására.

Ennek keretében tervezték

a)      szakmailag rendszerezni, leírni a settlement ház és (szegénységben élők) közösségfejlesztése terén szerzett elméleti, gyakorlati és tapasztalati tudást;

b)      átadni a felhalmozott elméleti és gyakorlati tudást más szervezetek számára;

c)       a fejlesztésekkel összefüggésben segítséget nyújtani egyesületi settlement házak létrehozásához, működtetéséhez,

d)      létrehozni a settlement házak hálózatát.

A fejlesztésben résztvevők (összesen 17 közösség) Észak-Magyarország azon civil közösségei közül kerülnek ki, amelyeknek hátrányos helyzetű (legfőképpen roma) emberek a tagjai, és tevékenységeik saját társadalmi csoportjuk helyzetének javítására irányulnak.

A közösségfejlesztés 11 észak-magyarországi kistérséget érintett: bélapátfalvai, egri, füzesabonyi, gyöngyösi, hatvani, hevesi, pétervásárai (Heves megye), ózdi, mezőkövesdi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), bátonyterenyei, salgótarjáni (Nógrád-megye). A térségekben megkeresték azon civil szervezeteket (bírósági nyilvántartás alapján), amelyeknek fontos célkitűzése a szegénységben élők, munkanélküliek számának csökkentése. A kiválasztásnál előnyben részesítették azokat, amelyeknek társadalmilag-gazdaságilag elmaradott település a székhelyük, ahol szegregátumok találhatók, és ahol a települési önkormányzat ingatlannal (üres óvoda, iskola, esetleg IKSZT stb.) hozzájárult a settlement ház kialakításához, és ezáltal elősegítette a projekt helyi társadalmi beágyazódását.

A projekt megvalósítása, a 17 settlementház kialakítása során a támogatott rendszeresen konzultált, szorosan együttműködött a bevont szervezetekkel, körükben igény- és kapacitás felmérést hajtott végre. A fejlesztési tervek megvalósítását folyamatosan monitorozta, rendszeres eset- és stábmegbeszéléseken elemezte, s ha kellett, módosította. A teljes projekt alatt képzésekkel, esetmegbeszélésekkel, mentori támogatással erősítette a fejlesztést, s ösztönözte a helyi közösségi programok szervezését is.

Az egyesületek közös programjaival, képzéseivel, összejöveteleivel, a stábülésekkel az volt a cél, hogy közöttük is létrejöjjön tudásmegosztás, közvetlen emberi kapcsolatba kerüljenek, ezáltal a SZETA elősegítse a hálózatosodást a szervezetek között. Tagjaik elmondása alapján ténylegesen „sokat segítettek egymásnak is”, napi szinten beszéltek egymással telefonon, leveleztek e-mailen, hiányzó eszközöket adtak egymásnak kölcsön (főzőüst, projektor, mikrofon stb.), részt vettek egymás rendezvényein is. Mindez pedig az aktív hálózatosodás felé is terelte a csoportokat, mivel látták, hogy „növeli a biztonságot, a hatékonyságot, a működést, ha nincsenek magukban, hanem egy nagyobb közösség tagjai”.